Iskolánk névadójáról

Készült: 2013. szeptember 01. vasárnap

Írta: Iliásné Pozsgai Anna, iskolaigazgató

Gr. Széchényi Ferencet – Fertőszéplak szülöttjét, iskolánk névadóját – méltán nevezhetjük a felvilágosult rendi-nemzeti mozgalom egyik vezető alakjának. 

Már fiatal korában is élénken foglalkoztatta kora tudományos eredményei.

Kiskorától kezdve politikai pályára készülvén a soproni majd a bécsi Teresianumban folytat tanulmányokat. A jogi tanulmányai befejeztével karrierje gyorsan emelkedik: még nincs harminc esztendős, amikor a császár kinevezi Horvátország helyettes bánjává, majd királyi biztosként különböző közigazgatási feladatokat lát el Magyarországon és Szlavóniában. 

A „ kalapos király”, II. József uralkodásának idején nyílt ellenzéki szerepet nem vállal ugyan, de hivatalairól lemond. Fraknói Vilmos, Gróf Széchényi Ferenc életrajzírója ezt a következőkkel magyarázza:

„ …hazafiúi lelkét fájdalommal töltötte el az a tapasztalás, hogy József császár  reformjainak éle nemcsak azon intézmények ellen irányul, melyek a haladás akadályai valának, hanem a nemzet létalapját, a nyelvet támadja meg, a német nyelv hivatalos használatának  elrendelésével.”

1787-ben hosszabb külföldi tanulmányútra indult, melynek Prága, Berlin, Köln, Aachen voltak az állomásai, majd Belgiumon át Angliába sietett, ahol – mint később fiát, Istvánt is- a gyáripar, az állattenyésztés, a csatornaépítés egyaránt érdekelte, miközben nem feledkezett meg könyvtára gyarapításáról sem.

Hazaérkezve újra a politika szolgálatába állt, országbíró helyettes lesz, majd 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagjai közé választják. 

Kezdeti reformlendülete az 1800-as évek után törik meg, István fia Naplójában apjáról így vall: 

„szeretett Atyámat ez időben gondterheltnek, magában zárkózottnak látom. Nem csoda, hiszen egyik bizalmasát, jó barátját, Hajnóczi Józsefet, a bécsi udvar, mint a magyar jakubinista mozgalom tagját kivégezteti.  A vizsgálat során magát Széchényi Ferencet is kikérdezik: "Hogy-hogy nem tudott Hajnóczy nézeteiről, akit évek óta ismer?" -szegezték neki a kérdést az osztrák titkosrendőrök. "A rám állított besúgót is évek óta ismerem, mégsem tudom, milyen jelentéseket firkál rólam!" - vágta ki magát.

Ettől kezdve a politikai közélettől visszavonultan élt, azonban munkásságát mecénásként folytatja, terve ekkor már a magyar művelődés felvirágoztatatása. Ehhez egyrészt a Széchényi-birtok, másrészt Festetics Júlia grófnővel, a Georgikont alapító György lánytestvérével kötött házassága megfelelő anyagi hátteret biztosított. 

Már az 1790-es évben, a bécsi Wilczek palotában megfogalmazódik benne egy Magyar Tudós Társaság megalapításának a gondolata, amely azonban ekkor még nem valósulhatott meg. 

Régóta dédelgetett álmáról, a könyvtáralapításról azonban nem mond le, I. Ferenc királynak erről így vall: 

„Fenséges Uram! Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem magamnak azt a gyűjteményt, amely Magyarországra és a társországokra vonatkozik… most én ezt a nemzetre testálom.”

Könyvtár alapítási kérelmét az uralkodó kedvező válasza fogadja. 

1802. november 25-én kelt adománylevelében tehát a nemzetnek ajándékozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló hungaricum-gyűjteményét s ezzel megalapítója lett a későbbi Országos Széchényi Könyvtárnak, ez pedig alapintézményévé vált az 1808-ban életre hívott Magyar Nemzeti Múzeumnak. 

Alapítói érdemét az 1807-ik évi országgyűlés törvénybe iktatta, természetesen nem maradt el az elismerő külföldi és belföldi visszhang sem. August Ludwig Schlözer, a  göttingai egyetem  professzora egyike volt azoknak, akik Magyarország kulturális viszonyairól gyakran lekicsinylő megjegyzéseket tett, most nem vonakodott leírni e szavakat:

 „ A megkezdett műhöz szívből gratulálok, kívánva, hogy ez az utókor számára is emlékezetes ékesség legyen.”

A magyar visszhangok közül álljon itt a literátor Baróti Szabó Dávidnak, az első magyar irodalmi folyóirat, a kassai Magyar Museum egyik szerkesztőjének méltatása:

Széchényi! Te, a "királyi kincsnél többet nyújtottál a Hazának”. 

Széchényi Ferenc élete végén mindentől visszavonulva pesszimista tépelődésbe és vallásos rajongásba merült, már nem az a küzdő politikus, a hivatalt vállaló magyar nemes, sokkal inkább a világot megismerni akaró, szeretett nemzetének kulturális őre, a könyvtár gyűjteményének bővítője. 

Széchényi Ferenc maradandót alkotott a nemzet számára, akinek tettét kortársa Révai Miklós így méltatta: 

„ Hirdeti majd hálás Hona hűn szerető fia tettét

És Gondolva nagy áldozatára,

Mellyel emelte javát meg fényét messzi jövőben 

Cserkoszorút fon ő neki egykor,

S míg magyar áll és míg magyar él csak emitt eme földön,

Széchenyi nagy neve élni fog addig.”

Álljon előttünk méltó példaként Széchényi Ferenc emléke! Erős akaratereje, kitartó szorgalma, csodálatra méltó tettvágya, művelődés iránti igénye. Legyen Ő követendő példa  fiataljaink előtt is, akiknek kezében van a jövendőnk sorsa.